Molly és Milo történetei folytatódnak. A sorozat második részéhez érdemes elolvasni (vagy meghallgatni hangoskönyvben) az első részt, bár az mese elején röviden összefoglalásra kerül az első rész is.

A két kis manó ismét elhagyják a falujukat, és elindulnak, hogy szétültessék az első részben megmentett homoktöviseket. Útjuk során viszont a lidércek fogságába kerülnek. Éleslátásuknak, kíváncsiságuknak és egymás iránt való elkötelezett szeretetüknek köszönhetően  sikerül kiszabadulniuk. A baj viszont nem hárul el, hirtelen a koboldok megmentésén kell segíteniük, és ismét találkoznak egy Trollal.

Hogy milyen ősi manótitkot rejt a varászdalocska második versszaka, kiderül a meséből.

„Szeretem Mollyt és Milót. Szeretem, mert emberiek, és tudnak hibázni. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tanítanak kalandjaik által. Talán az egyik legnagyobb tanulság, hogy akár egy varázserővel rendelkezőmanó is hibázhat, de utána mégis mindent jóvá tud tenni. Szeleburdik, mint két kis gyermek, akik próbálgatják a szárnyaikat és a varázserejüket, mert fontos feladatuk van a világban. És vagy így, vagy úgy véghez is viszik, mert vannak dolgok, amikért érdemes harcolni. Sok kaland és tanulás árán jutnak el a céljukig, akárcsak mi, felnőttek, de végül minden jóra fordul. Szeretem őket, mert gyermeki énem tükrei.

Eszter ismét remekül bánt a szavakkal, rímekkel, hasonlatokkal. Leírásai, a két kis szereplő jelleme gyönyörűen alakult ki előttem, ahogy olvastam a történetet.”

Nemec Mariann, író

Itt belehallgathattok a mesekönyvbe: